Fiamnál múlt szerdán egyoldali tüdőgyulladást diagnosztizált a körzeti gyerekorvos. Másnap elmentünk Henrikhez, mert szerettem volna egy második véleményt és ha a betegség engedi, egy szelídebb gyógymódot. Bár, ha a fiam olyan állapotban lett volna, hogy Henrik is antibiotikumot javasolt volna, gondolkodás nélkül beadtam volna neki.
Henrik megerősítette a tüdőgyulladás diagnózisát és ellátott utasításokkal, amelyek követése csont nélkül kitöltötte az elkövetkező napokat. Kérte, hogy kísérjük a gyereket figyelemmel: vezessünk lázgörbét, naponta egyszer hallgassuk meg a tüdejét, pihenjen, kapjon könnyű ételeket, sok folyadékot, és hagyjuk el a tejtermékeket, de legfőképpen a tejet.
Terápiaként a következőket csináltuk: fél óránként orron át mély légzőgyakorlat néhány percig; óránként 3 golyócska Silicea comp. és Petasites; hársfa és bodzateák keverékét igya; kakukkfű ás tüdőfű főzettel inhaláljon naponta háromszor 10 percig, A mellkasán tulajdonképpen folyamatosan legyen egy speciális pakolás, egy gyógyszertárban kevert borogató pasztával (amíg az elkészül, a pasztát túró és joghurt keveréke helyettesítheti).
Kérte Henrik, hogy ha rosszabbodna az állapota, akár a hétvégén is hívjuk.
Nem rosszabbodott, sőt. A mai, hétfői kontrollon már csak minimális eltérést lehetett hallani, így a két utolsó adag borogató paszta elhasználása után abbahagyhatjuk a többi gyógymódot. (Bár a fiam szerette az inhalálást, a gyógyteákat pedig az összes gyerek jóízűen itta, úgyhogy ezeket szerintem folytatom még.) Ezen a héten még nem megy iskolába.
Az antibiotikum sokkal egyszerűbb lett volna,- nekem. Anélkül viszont ez alatt a pár nap alatt a gyerekem megélhette, hogy a szervezete minimális segítséggel, de annál több odafigyeléssel és gondoskodással, maga küzdi le a betegséget. Én megélhettem, hogy aktívan hozzá tudok járulni a gyerekem gyógyulásához. Ismét láthattam, hogy milyen csodálatosan vagyunk megalkotva: ha a kialakult betegséget nem egy csodapirulával kezeljük, akkor a gyógyulás után egy testben és lélekben megerősödött személlyel találjuk magunkat szemben.
Huffman Szilvia