Kamillának három napja csillapíthatatlan láza volt, és a harmadik éjjelen nagyon furcsán sírt. Egészen másképp, mint addig bármikor. Másnap a gyerekorvoshoz mentünk, akinek feltűnt Mimi sápadtsága és laborvizsgálatra küldött minket. Délben jött a hívás, hogy Miminek rendkívül rossz a vérképe azonnal az intenzív osztályra kell mennünk. Egy hét után továbbküldtek bennünket a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Kamilla riadt volt, szorongó és bizalmatlan. A kezelés első szakaszában a szteroidok teljesen megváltoztatták Mimi viselkedést. Hiszti- dührohamokat kapott, őrjöngött, nem lehetett megnyugtatni, majd mintha semmi sem történt volna kedvesen hozzám bújt. Teljesen kiszámíthatatlan volt. A szteroid farkaséhséget okozott, ami állandó, végtelen evést jelentett. A szteroidok elmúltával Kamilla nyugodtabb lett, de továbbra is gyanakvó.
A kemoterápiás kezeléseket, habár jól hatottak, Kamilla nagyon rosszul viselte. Gyakran alakult ki lázas állapot, citopénia, többször kapott vért, sejtnövelő injekciót, amik folyamatos kórházi tartózkodást jelentettek, és alig pár napot otthon. A kemoterápia teljesen legyengítette a lábát, és nagy igyekezet árán tudtuk mászásra bírni. Masszíroztuk, tornáztattuk, hogy erősödjenek az izmok. Dr. Müller Judit, Kamilla kezelőorvosa elkísért bennünket, ami nagyon sokat jelentett nekünk.
Az ő javaslatára elmentünk Henrikhez, aki rendkívül alaposan kérdezett végig mindent, ami Kamillával kapcsolatos volt. A személyiségét, a szokásait, a viselkedését. Dr. Müller Judittal pedig megbeszélték a kezelések menetét és azok mellékhatásait. Henrik azonnali segítséget adott. A fagyöngy, az izomerősítő olaj, a májvédő, a gombásodás elleni öblögetők, ecsetelők, és a csonterősítő hatásai csaknem azonnal mutatkoztak. Sok-sok játékkal, és leleménnyel, sok mesebeli eszközzel mindig bevett Kamilla minden orvosságot. Energikus lett, mozgása jelentősen javult.
Aggódva, félve vártuk a kezelés utolsó szakaszát, amiről mindenki csak szorongással tudott beszélni. És láttuk az előttünk járókat, hogy ki milyen nehézségekkel küzd ebben az utolsó részben. Újra szteroidok jöttek, lenullázott immunrendszer, sokan nagyon erős gombásodással küzdöttek (szájban, nyelőcsőben, gombás tüdőgyulladás), és felborult májműködés. Hogy fog ez menni? Nem is mertünk belegondolni, inkább csak arra, hogy ez már kivisz minket a „fényre” és nemsokára vége. Ahogy teltek a hetek semmi rendkívüli mellékhatást nem tapasztaltunk. Mimi folyamatosan szedte Henrik orvosságait és az annyira rettegett, szörnyű időszak nem jött el. Nem volt lázas, a májműködés rendben volt, a vérképe a kezeléshez képest rendben volt. Nem volt szükség sejtnövelőre, nem volt csúszás! Nap mint nap figyeltük, kerestük a szájában a gombákat, de nem bújtak elő. Fel volt lazulva a nyálkahártya, de az ecseteléseknek hála nem lett belőlük gomba. Minden nap készen álltunk, arra hogy megint lázas lesz Mimi és fel kell menni a kórházba, de nem így lett. Betegtársainkkal együtt szurkoltunk, hogy ki lesz a Kakukktojás, aki csúszás nélkül megcsinálja. Mi voltunk. Volt tehát mihez mérni az orvosságok hatását. A kezelőorvosok is örömmel figyelték a „jó példát”, hogy így fejeztük be.
Kamarás Emese