Két gyermekünk van, egy 11 éves lányunk és egy 6 éves kisfiúnk. Amikor Zsófi 1 éves volt, akkor találkoztunk először Henrikkel, egy nagyon kedves barátunk ajánlotta, hogy keressük fel Őt. Zsófi nagyon köhögött, magas láza volt, egy éves koráig szinte nem is volt beteg, nagyon meg voltunk ijedve, hogy valami nagy baja van. Soha nem felejtem el, bementünk a rendelőbe, és Henrik elismerően mondta, hogy ez nagyon jó köhögés. Itt kezdődött el az a 10 éve tartó tanulási folyamat, melynek eredményeként, egyik gyermekünk sem találkozott még gyógyszerekkel, antibiotikumokkal. A kisfiunknak egészen kicsi korában hörgőgyulladása volt, és onnantól kezdve, szinte két havonta, rohantunk Henrikhez, mert ha jött egy nátha nem úsztuk meg anélkül, hogy Marci ne sípolva vette volna a levegőt. Henrik mindig biztatott, hogy ki fogja szépen nőni, a terápia természetesen mindig szelíd volt, teák, borogatások, antropozófus szerek. Megtanultam ez idő alatt nagyon sok dolgot, hogy hogyan figyelhetem a légzését, mikor mivel segíthetek, és az sem biztos, hogy azonnal Henrikhez kell rohanni, ha elkezd folyni az orra.
Marci ma már hat éves, és valóban nagyon keveset beteg. Henrik rendelőjéből, bármennyire fáradt és kimerült voltam is, mindig megerősödve, feltöltődve jöttünk el, anyaként mindig kaptam támogatást ahhoz, hogy ha nehezebbek is a betegséggel töltött napok, megéri időt hagyni a fájdalomra, és nem siettetni a betegség lefolyását. Zsófi lányom pedig szépen lassan megtanulja mindazokat, amiket én, a nyári szünetben az aggódó nagymamát már Ő nyugtatta meg, hogy tudja, mit kell csinálni a fájó fülével.
Sok köszönet Henriknek, hogy szeretetteli figyelemmel kíséri Zsófi és Marci felnövekedését.
Vajna Virág