Bélflóra, immunrendszer

Az élelmiszerpiac hirdetései, a táplálékkiegészítők piaca éa a gyógytermékeket forgalmazó üzletek sokat foglalkoznak a divatossá vált témával. Mire jók a Lactobacillus-készítmények és társaik? Van-e értelmük egyáltalán? Mennyire hatékonyak? Szedjék-e időnként egészséges gyerekek, felnőttek?  

Összefoglalóan azt lehet mondani: az úgynevezett funkcionális táplálékok egyre nagyobb szerepet töltenek be bizonyos kóros civilizációs, főleg táplálkozási eredetű állapotok kezelésében. Ezek közül a szív- és érrendszeri betegségek, a túlsúlyosság, a cukorbtegség, a szervezet táplálkozási eredetű fokozott elsalakosodásával járó ízületi panaszok, a csontritkulás említendők elsősorban. Ám a gyermekkori bélfertőzések, antibiotikumos kezelések utáni kúraszerű alkalmazásuk is egyre terjed. Egyre több adat áll rendelkezésünkre a természetes bélflóra és az általános, valamint specifikus immunrendszer összefüggéseiről. Így egészséges egyéneknél az elsődleges és másodlagos megelőzés területén, betegeknél pedig célzott kezelésként kerül egyre többször alkalmazásra. Egészséges és egészséges táplákozást folytató gyerekek és felnőtteknél hasznuk még igen kérdéses. Panaszokkal küzködőknél viszont kecsegtető eredméyek mutatkoznak. 

Mit nevezünk funkcionális élelmiszernek? A hangzatos új elnevezés nem takar egységes és egyértelműen meghatározható termékeket. Összeségében olyan táplálékkiegészítőkről van szó, melyek az egészség egyensúlyát igyekszenek támogatni a bélflóra befolyásolásával. Nem tabletták, kapszulák, vagy porok, hanem az élelmiszerbe vannak direkt belekeverve. Ebben a tejipar a vezető piacág. Egyre több nagy táplálkozástudomyányi intézet helyezkedik arra a nézőpontra, hogy a nyugati típusú társadalomban az elfogyasztott élelmiszerek 10-20%-át kellene kitegye funkcionális élelmiszer. A növényi eredetű szénhidrátokban gazdag élelmiszer elegendő tápanyagot biztosít a vastagbél normális flórájának. Igy a bio-reform táplálkozást folytatóknak tehát alapvetően nincs szükségük ilyen irányú táplálékkiegészítésre.
 

Hogyan függ össze a bélflóra az immunredszerrel? A csecsemőkori bélflóra elengedhetetlen feltétele annakk, hogy a veleszületett immunrendszer kitudjon bontakozni, és a szerzett („tanult”) immunitás ki tudjon fejlődni. Ez egy igen bonyolult és kényes folyamat, ugyanis a születés után  a szervezetnek meg kell tanulnia megkülönböztetni, hogy mit fogadjon el „ismertnek és veszélytelennek” – ezt nevezzük toleranciának-, és mit tartson „veszélyes idegennek” – ezt nevezzük védekezeésnek. Mindkét folyamat aktív tevékenység, melynek hiányában a bélfal állandó gyulladásban lenne. A bél mikroorganizmusai (főleg baktériumok és gombák, de vírusok is) közvetítőként vesznek részt.  Ebben különösen érdekes szerepet töltenek be azok a törzsek, melyek tejsavat termelnek. Jelenlétükkel megakadályozzák más, patogén baktérium- és gombatörzsek fejlődését. Immunmoduláló hatásuk olyan messzemenő, hogy bélrendszeri rákhajlam ellen kifejtett szerepet is tulajdonítanak nekik. Összeségében a bélflóra kb. 1%-át teszik ki. Nem alkotnak egységes csoportot. Közöttük található a közismert Lactobacillus és Bifidus baktérium, de a kevésbé ismert Streptokokkusok is. Az élelmiszeripari fermentációs folyamatoknál a Lactobacillusok jelentős szerepet töltenek be. A bélben azzal lehet megnövelni a számukat, hogy úgynevezett prebiotikumokat alkalmazunk.  

Mik a probiotikumok? Ezek élő organizmusokat (baktériumokat) tartalmazó kultúrák, melyeket a táplálékhoz adunk. Leggyakrabban a fent nevezett törzsek valamelyikét tartalmazzák a termékek. Fontos, hogy a kultúrák életképesek legyenek. Ez függ az eredeti törzstől, a feldolgozástól és a tárolástól. Mindamellett kellően nagy számban kell, hogy bejussanak a vastagbélbe. Ahhoz, hogy elérjék a vastagbelet, ki kell bírják az utat a gyártól az üzleten, a szájon, a gyomron és a vékonybélen át. Ehhez a tapasztalat szerint legalább 10 millió baktérium kell legyen a készítmény egy adagjában. 

Mire jók a probiotikumok és hogyan működnek?

Az emberi szervezet állandóan ki van téve potenciálisan kórokozó mikroorganizmusoknak. Ezek csecsemő- és kisgyermekkorban súlyos betegségeket okozhatnának. Különféle méreganyagaikkal károsíthatnák a belső suerveket (májat, izomzatot, zsírszöveteket, cukoranyagcserét ...). A tejsavat termelő baktériumok egyrészt baktericid (más baktériumok szaporodását gátló) anyagokkal, másrészt bioaktiv felületanyagokkal (melyek megakadályozzák a kóros baktériumok megtapadását a bélfalon) védik a szervezetet. Felületi ellenanyagok (IgA) segítségével megnövelik a bélfal ellenállóképességét, és ezzel az egész szervezet immunkompetenciáját. Segítenek az ételekben található makromolekulák (nagy molekulák) megváltoztatásában és lebontásában, melyek különben potenciálisan élelmiszer-antigénként szerepelnének. Igy fejtik ki allergiamegelőző hatásukat.

Mik a prebiotikumok?

Ezek olyan meg nem emészthető tápanyagok, melyek egy vagy nagyon kevés fajta bélbaktérium szaporodását segíti elő a vastagbélben. Leggyakabban fruktózhoz (gyümölcscukorhoz) vagy galaktózhoz kötött oligoszacharidokról (10 cukoregységnél rövidebb láncú cukrokról) vagy inulinról (10 cukoregységnél hosszabb láncú cukrokról) van szó. Amellet, hogy megnövelik a mikroorganizmusok anyagcseréjének sebességét, leontásuk során olyan anyagok (rövid láncú zsísavak stb.) szabadulnak fel, melyek hatása összetett. Egyrészt csökkentik a bélben a pH-t. Ez a kissé savas közeg segíti a kalcium, magnézium ionizálását, ami elősegíti ezen ásványi anyagok felszívódását. Másrészt a megnövekedett ozmotikus nyomás útján javul a kationok oldódékonysága.

Mik a szimbiotikumok?

Ezek olyan élelmiszerek, melyek prebiotikumokat és probiotikumokat egyaránt tartalmaznak. Ezek hatékonysága nagyobb, mint az egyes alkotóelemeké egyenként. 

Mit takar a „colonic food” kifejezés?

Olyan táplálékkiegészítőket nevezünk így, melyek nem csak egy baktérium szaporodását segítik elő (mint azt ugye a prebiotikumok teszik), hanem az 500 féle vastagbél-mikroorganizmusok sokaságát támogatja fejlődésében. Leggyakrabban a funkcionális élelmiszerek részei.

A bélbaktériumok táplálékát a bélfal nyálkahártyájáról levált sejtek, a nyálkahártya által kiválasztott nyák, az élelmiszerekben található tápanyagok adják. Ez utóbbiak közé tartoznak az ú. n. vízoldékony rostanyagok (pektinek, növényi eredetű gumik, különféle oligoszacharidok ...), a lejjebb említésre kerülő ú. n. rezisztens (le nem bontható) keményítők is. Ezeket a vastagbél baktériumai lebontják és felhasználják szaporodásukhoz. Ennek eredményeként nő a bél közegének savassága. Ez kedvezően hat a cukor- és zsírsav-anyagcserére, az ásványanyagok felszívódására. Élettani hatása így hasonló a pre- és probiotikumokéhoz. 

Mit jelent az, hogy rezisztens keményítő?

Ezek a természetes keményítőknek azon átalakult termékei vagy bomlástermékei, melyeket az ember nem tud megemészteni a vékonybelében, és így emésztetlenül jutnak le a vastagbélbe. Itt táplálékul szolgálnak az ottani flórának. Hogy melyik keményítő mennyire bomlik le a gyomorban és vékonybélben, az attól függ, hogy milyenek az elfogyasztott élelmiszer fizikai tulajdonságai. Ebből a szempontból a kicsit nagyobb szeműre meghagyott, teljes kiőrlésú magvak előnyösek. Ám ügyeljünk rá, hogy ne vigyük túlzásba a dolgot, főleg kisgyerekeknél. Ha puffadás jelentkezik, az már annak a jele, hogy túl sok a jóból. A keményítő fizikai tulajdonságai is fontosak. A kristályos formában megmaradt keményítő ellenáll a lebontó enzimeknek. Igy pl. a nyers krumpli és a hirtelen lehűtött (nem porból készült) krumlipüré igen sok ilyen kristályos keményítőt tartalmaz. 

Üdvözlettel jó étvágyat és egészséget kívánva dr. Szőke Henrik