A fiatal édesanyák sokszor már a születést követő első naptól érdeklődő, olykor aggódó tekintettel pillantanak be a pelenkába, hogy van-e benne valami, és ha igen, az milyen. Nem véletlenül. Társadalmunk megváltozott táplálkozási szokásainak következménye, hogy már a csecsemő- és gyermekkorban is sokkal gyakrabban találkozunk székletproblémákkal, mint régen...
A gyermek gyomor-bél rendszerének rendkívüli érzékenysége (három hónapos kólika, hányás, hasmenés, puffadás...) azt jelzi, hogy az emésztőszerveknek rendesen meg kelltanulniuk feladatukat ahhoz, hogy funkciójukat zavartalanul el tudják látni. De mi is az emésztőszervek tulajdonképpeni feladata? Meg kell semmisíteniük mindent, ami az adott táplálékra jellemző. Tehát az emésztés annál jobb, minél kevésbé marad az elfogyasztott hal hal; a megevett retek retek. Csak teljes lebontásuk után szolgálhatják az ember saját anyagainak felépítését. A tápláléknak - mint a természeti erők hordozójának - "el kell pusztulnia", hogy az emberi erők kibontakozásának szolgálatába állhasson. Ha egy - csak kevéssé is - fajidegen fehérje jut az ember vérébe, az egész szervezet azonnal hevesen fog reagálni rá. A tápanyag-allergia (pl. tejfehérjére) annak a jele, hogy az illető nem képes a külvilágnak azt a részét magában teljes mértékben sajátjává tenni.
Testi és lelki emésztés
Minden diétának az az alapelve, hogy újra végigjárja az utat a legkönnyebben emészthető ételektől a nehezebben megemészthetőkig. Egészséges gyerekeknél az a célunk, hogy lehetőleg újra megtanulják megemészteni az addig elkerült ételeket. A lelki és testi emésztési folyamat támogatja egymást, a táplálkozásba mindkettő beleszövődik. Minden nagyobb vallási irányzat és szellemi iskola részének tekinti a táplálkozási higiéné valamilyen formáját. A táplálkozás nem csak testi, de lelki és szellemi létünket, fejlődésünket is szolgálja.
Mi a normális gyakoriság?
Tápszeres csecsemőknél a napi 1-4, nagyobbacska vegyes táplálékon növekedőknél a kétnaponta egy és napi 3 közötti a normális székletürítési gyakoriság.
A szoptatott csecsemőknél gyakorlatilag nem fordul elő kezelést igénylő szorulás. Gyakorisága a napi 5-7 és a hetente egy között mozoghat. A széklet szaga, állaga, színe széles határok között szokott változni. Mindaddig, amíg a pici közérzete jó, nincs ok aggodalomra.
FIGYELEM! A normális gyakorisággal ürített széklet nem zárja ki a szorulást!
Ha az ürített mennyiség kisebb, mint a termelődő, az is székrekedés jele lehet.
Az idült székrekedés okai
Eredete szerint megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos formákat.
Az elsődleges székrekedést habituálisnak (szokásokból eredőnek) is nevezzük. Felnőtt- és gyerekkorban egyaránt ez a leggyakoribb. Okai: táplálkozási szokásokból eredő: kevés folyadék és/vagy rostanyagok, vagy azok helytelen aránya (túl sok rostanyag is okozhat szorulást); sok szintetikus anyagot, élettelen (konzerv, befőtt, mélyhűtött) tápanyagot, cukrot tartalmazó élelmezés, lelki eredetű: helytelenül kialakított kakilási-, pisilési szokások, erőszakos szoktatás, feszült családi helyzet, különleges események, félelmek. Gyermekkorban ritka az atóniás (renyhe izommozgásból származó) szorulás. Sokkal gyakoribb a spasztikus, azaz megfeszülő izomzatból adódó változat. Egyre gyakrabban találkozunk olyan helyzettel, hogy a korai intellektualizáló hatás (tv, bőbeszédű, mindent okosan megmagyarázó szülői magatartás...) vezet ahhoz, hogy a kisgyerek nem tudja a dolgokat "kellően megemészteni", végbélnyílás körüli sérülések, repedések, gyulladások, kevés mozgás.
A másodlagosak közül, melyek mögött valamilyen szervi elváltozás áll, a tejfehérje-allergia a leggyakoribb. Ez már szoptatott csecsemőknél is gondot okozhat, ha az anya maga is érzékeny, és sok tejet, tejterméket fogyaszt.
Mit tehetünk?
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy mi a székrekedés oka, akkor először tisztázzuk, és csak aztán kezdjünk bele a kezelésbe!
A telített vastagbelet először is ki kell üríteni.A legjobb, legkímélőbb megoldás a magas beöntés kamillateával. Ha rákényszerülünk, alkalmazhatunk gyógyszertári beöntéseket, kúpokat is, ám sokszor ezek sem puhítják fel jobban a székletet. A lényeg, hogy az egész vastagbél kiürüljön, ne csak a végbél! A hasat megtapintva magunk is könnyen meggyőződhetünk a beöntés hatékonyságáról. Mivel az alulról végzett hashajtás rossz szokássá válhat, beszéljük meg az orvossal, mielőtt alkalmazzuk! A szájon át történő gyógyszeres hashajtásra a laktulóz a legalkalmasabb, a laktózt (tejcukrot) kerüljük!
A következő lépés az étrend ésszerű megválogatása. A szokásos napi pohár tej helyett a mézes sütemény és fodormentatea is megteszi. Ha a táplálék müzlis és teljes kiőrlésű kenyér által már eléggé rostdús, akkor azt ajánljuk, hogy a táplálék rosttartalmát kissé csökkentsük, különösen akkor, ha a szorulás puffadással és hasfájással jár. A "tészta-, fehérkenyér-, csokoládéevő" gyereknek meg kell ismerkednie a nehezebben emészthető, kicsit több "munkát" igénylő ételekkel. Meg kell találnunk a középutat!
A sok fehér lisztből készült tészta, a sok cukros csemege, a kakaó, a banán, az alma, a feketetea, a feketeáfonya-lé és a tej szorulást okozhatnak. Ezzel szemben a rebarbara, a káposztalé, a szilvalé, a beáztatott aszalt szilva, az aludttej, a joghurt, a tejsavó, a keserűvíz és a lenmag hajtanak. A gyógyvizekkel kisgyerekeknél csínján bánjunk, mert túlságosan eltolhatják az ásványianyag-háztartást. Az őrölt lenmag elegendő folyadékbevitel mellett viszont univerzális szerként alkalmazható gyerekeknél. Naponta kétszer adható egy-egy teáskanálnyi, kevéske méz és néhány csepp citrom kíséretében, vagy étkezés előtt aludttejbe, joghurtba, levesbe keverve. A rizsnyák vagy zabnyák már hathetes kortól adható.
A temészetes gyógymódok közül még az emésztőszervek (máj, epe, hasnyálmirigy, gyomor, belek) és a bélflóra erősítése jön szóba.
Csecsemőknél a homeopátiás szerek közül Calcium carbonucum és Lycopodium jön számításba. Ha puffadás is kíséri a székrekedést, akkor a máj és az epe működését Magnesium muriaticummal támogatjuk. Ez különösen azoknál hatékony, akik látszólag nehezen emésztik meg az anyatejet.
Nagyobbacskáknál a fent említettek mellett Sulfur, Argentit (ezüst-szulfid) vezetheti be a kezelést. Ha valamilyen nemrég történt esemény szomorítja a gyermeket, akkor Ignatia ajánlatos; ha a nyomott hangulat gyökere a várandósság idejére nyúlik vissza, akkor Natrium muriaticumot érdemes adni. Nehéz természetű, könnyen megbántódó, érzékeny gyerkeknél Staphisagria kísérelhető meg. Ha a szorulás gyökerét sokkos eseményben látjuk, akkor Opium D30 adható néhány napig.
A kezelés egyik lényeges eleme a családi helyzet figyelmébevétele. Olyan családban, ahol a problémát már generációk óta ismeri, az első kimaradó széklet egészen más hatást vált ki a szülőkből, mint ott, ahol a tünet eddig ismeretlen volt.
FONTOS!
Mindkét esetben mindig és korlátlanul érvényes: semmi sem súlyosbítja annyira a szorulást, mint a széklet miatti aggodalmaskodás! A környezet, a külvilág iránti élénk érdeklődés ezzel szemben kiválóan serkenti a székletürítést. Kereshetünk mindennapra egy izgalommal, vágyakozva várt kis célt, legyen az csupán egy pici meglepetés, amivel a másik embernek akarunk örömet szerezni. Az együttes testi-lelki és szellemi mozgás a szorulás legjobb ellenszere!
Extra tippek
A székletürítés rendszerességére úgy ügyeljünk, hogy abból ne legyen téma!
Az erőltetett, erőszakos WC-re ültetés további feszültségforrás, ami csak ront a helyzeten.
Legyünk vidámak, tréfásak, megértők, türelmesek, fantáziadúsak!
Fontos, hogy megnőjön a szülők bizalma a gyermek iránt!
A hangulat oldására mesék, kineziológia, relaxációs gyakorlatok, reflexzóna-masszázs, hasi masszázs, meleg pakolások szolgálhatnak.